A tűzzel, kalapáccsal, ékkel és vízzel fejtett érc okot adott a különféle ipari tevékenységek útnak indulásához. A kutatók szerint már a kelta törzsek, később pedig a gótok és a gepidák is foglalkozhattak érckitermeléssel, valamint a fém kezdetleges megmunkálásával. Erre enged következtetni az, hogy a feltárt ókori településeken bányászati eszközöket találtak.
A fém megmunkálásának tevékenysége, a kohászattal és az érckitermeléssel karöltve kimagasló szerepet játszott a kereskedelem fellendülésében. A technológia fejlődésével a megmunkálás területén is egyre több új módszerről beszéltek. Ilyenként emlegethetjük az olyan típusú munkadarab-megformálást, melyet elektromos kisüléssel idéztek elő. Ez az eljárás lehetőséget biztosított a munkafolyamat felgyorsítására. Olyannyira, hogy már csak pár másodpercre volt szükség még a legkeményebb anyagokba történő vájatok és nyílások vágásához is.

A korai társadalmak (pl. az egyiptomi) fejlettségi színvonalát nagyban befolyásolta az ércbányászat. Emellett a fémszerszámok készítése és azok megmunkálási színvonala. Az elmúlt század közepén innovatív technológiaként üdvözölték az úgynevezett elektrohidraulikus alakítást. Ez a fémmegmunkálás terén jelentkező újszerű eljárás az ipari felhasználására is alkalmasnak bizonyult. A fémalakítás elektrohidraulikus elve szerint az alakításra szánt fémcsövet egy vízzel telített edénybe helyezik. A fémcső belső falát pedig – a csőbelsőbe helyezett elektródok és a nagyfeszültségű áram révén – a kívánt formára alakítják.
Az anyagtudósok már több évtizede beszéltek az üveg mintájára alakítható fémmegmunkálás lehetőségeiről. A repülőgép-tervezők álmának tekintették az olyan légsúlyú anyagok kialakítását, melyek felére csökkenthetik az alkatrészek súlyát.
A fém megmunkálásának típusai között említették meg a gyorsított vágás eljárását is. E tekintetben a megmunkálási procedúra felgyorsítása volt a főbb cél. A mindenkori technológiai újítók kimagasló szerepet játszottak, és játszanak mind a mai napig ennek megvalósítása érdekében.